Szicília

A legkedvesebb sziget

Az egykor leszámolásairól elhíresült legnagyobb Földközi-tengeri szigeten, Szicílián, ma már legfeljebb a hellyel kapcsolatos előítéleteinkkel tudunk leszámolni. Palermo vagy Catania szűk utcáin ugyan valóban azzal a szűnni nem akaró nyüzsgéssel találkozunk, amit a dél-olasz városoktól várunk, és ami csak a szieszta idejére enyhül, de az azúrkék tenger partján fekvő nyugalmas üdülőfalvak jól ellenpontozzák a mediterrán kavalkádot. A Catania Nebrodi hegység meglepően buja növényzete pedig azokra hat nyugtatóan, akik a zöldben érzik igazán otthon magukat.

Bármerre járunk, a szicíliaiak kedvessége fölényesen cáfolja a róluk kialakult, Don Corleone által torzított képet. Ha igaz az, hogy minél délebbre haladunk Olaszországban, annál barátságosabb emberekkel találkozunk, akkor a sziget legdélebbi városában, Siracusa világörökségi helyszínnek számító belvárosában számítsunk a legszívélyesebb fogadtatásra az egész országban.

Az elvet érdemes a gyakorlatban alaposan letesztelni, és akár autóval, akár tömegközlekedéssel körbejárni a szigetet, útba ejtve Agrigento csodálatosan ép ókori templomát, a Concordiát, Piazza Armerina mozaikjait, a sziklafalhoz épített Szent Rozália Templomot Monte Pellegrinoban vagy a taorminai görög színház romjait, amik egykor Csontváryt is lenyűgözték. Csak így tudjuk végül minden kétséget kizáróan eldönteni, hogy a cataniai halpiac árusa, a palermoi Ballaro hentese, a cefalui pizzéria pincére vagy az a sofőr mosolya volt szélesebb, aki az Etna csúcsára autózott fel velünk a dzsipes szafarin.